Szlovákiában sok ember mentális terén kívül esik a kisebbségek világa.
Amikor látja a kisebbségek közötti ellenségeskedést, elborzad, hogy egy bármikor elnyomható közösség hogyan tud valaki mást eltaposni. Ez az élmény vonzotta a szlovákiai nemzeti kisebbségek kutatásához. Ennek egyik eredménye az volt, hogy sikerült Szlovákia etnikai térképén helyet találni a magyar anyanyelvű romáknak.
„Ha az életemben már nem is csinálnék nagy dolgokat, ezt óriási sikernek tartom” – mondja Ravasz Ábel szociológus. Legutóbb a Magurántúl etnikai sokszínűségét térképezte fel.
Mi késztette arra, hogy a nemzeti kisebbségek életét kutassa?
Magyar családból származom, ahol a kultúra és a politika mindig is fontos volt. A szüleimet gyakran látogatták aktivista, politikus, művész vagy más, társadalmilag és politikailag aktív barátaik. Ez meghatározta a saját mentális beállítottságomat is. Paradox módon a kisebbségpolitikához viszont a roma közösségek integrációján keresztül jutottam el. Jó érzékem volt a politikához, ezért politológiát kezdtem tanulni Budapesten. Azonban gyorsan rájöttem, hogy ami engem igazán érdekel, az a szociológia. Ez passzolt hozzám a legjobban, és szociológusnak tartom magam akkor is, ha bármilyen más besorolásom is van.
Miben különbözött a szociológus nézőpontja?
Szociológusként kezdtem azt érzékelni, hogy a roma közösségek integrációs problémájának volumene, kiterjedése és mélysége olyannyira meghaladja az összes többi problémát, amellyel szembesülünk, hogy el sem tudtam képzelni, mivel foglalkozhatnék még. A téma annyira magával ragadott, hogy magam is meglepődtem. És minél inkább alámerültem benne, annál mélyebben érintett meg. Már a diplomamunkámban is azzal foglalkoztam, hogyan lehet a roma közösségeket jobban bevonni a közép-európai országok jogalkotási struktúráiba. Majd Gömörben és Rimaszombatban kezdtem a terepen dolgozni, a szlovák oldalon, de magyar nyelvterületen, és főleg magyar ajkú roma közösségekkel.
