Tanári munkája mellett elsősorban nyelvészeti, történet- és földrajztudományi tevékenységéről ismert. Legjelentősebb munkája az öt kötetes Notitia Hungariae historico-geographica (Az új Magyarország történeti-földrajzi megismertetése), amely az akkori Magyarország tíz vármegyéjét mutatta be. Emellett elsősorban nyelvészeti munkái emelkednek ki jelentőségükben.  Munkásságának minőségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a berlini, jénai, londoni, olmützi és szentpétervári tudományos akadémia egyaránt tagjává választotta. Bél Mátyás élete jelentős részét Pozsonyban élte le, 1719 és 1742 között az evangélikus líceum igazgatójaként.

Bél Mátyás példája inspirációt jelent intézetünk számára. Tudósként, emberként felül tudott emelkedni a nyelvi és nemzetiségi másságokon és a Magyarországon élő népek mindegyikének sorsát szívén viselte. Világszínvonalú munkássága, oktató szándéka követendő példaként áll előttünk.